vers

Gaia

Az élet forró szeretet.
Minden sejtünkben benne lüktet.
Simogató fények, édes ének.
Hajlékony hajszálak örvénylenek,
súlytalan ujjak simítanak,
virágillatú fuvallat.
Lélegzem és lélegeznek,
Ölelek, ölelnek és elengednek.

Szabadon áramló lélek és önző gének.

Az egész bolygó egyetlen lény,
Osztódva megannyi testbe.
Élő óceán a felszínén,
vele hullámzom és ő velem.
A gyönyörű Gaia ébredezik,
ledobja sokezeréves álmát.
A fény-forrásban megmossa arcát.
Engedem, hogy elsodorjon az áramlás.
Újjászületik a Szivárvány-ország

/Vörös Ákos: Vízöntő Szutra /

—–